Húsvét 6. vasárnapja

Folytatjuk az Apostolok cselekedeteinek olvasását (8,5-8). Már megtörtént a diakonusok kiválasztása. Sőt az ezt megelőző részben értesülünk a jeruzsálemi keresztények üldözéséről is. Ennek fontos eseménye volt Szent István diakonus megkövezése, akinek vértanúságára karácsony másnapján emlékezünk. Innét van, hogy karácsony másnapjának liturgikus színe a piros.

Az üldözés egyik következménye mindenkor a menekülés. Az életét mindenki védeni akarja. A diakonusok névsorában Fülöp a második helyen szerepel. Ő is a hellenizált zsidók közé tartozott. Az Apostolok cselekedetei alapján világossá válik előttünk, hogy ennek a rétegnek jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében. Pál apostol is a hellenizált zsidók közé tartozott. Fülöp diakonus tevékenységéhez kötődik a szamariai misszió, melyet a Szentírás eredményes tevékenységként mutat be. A helyszín sok biblikus véleménye szerint a Garizim hegy tövében lévő Szikem városa volt. A misszió sikeréhez hozzájárulhatott, hogy a szamariabeliek éppen úgy várták a messiást mint a zsidók. Ez a messiásvárás, miután ők a jeruzsálemi kultusztól már elszakadtak, nem volt politikai szempontokkal megterhelve. János evangéliumát figyelembe véve, az evangélium hirdetésének lehetőségét itt maga Jézus teremtette meg Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal való beszélgetés által.

Jézus mint messiás az egész világ számára küldetett. A szamariai misszió ennek a nyitánya, hiszen ők másként hittek mint zsidó honfitársaik. A kívülállók közül ők az elsők, akiknek részük volt az üdvösség egyetemességének a megtapasztalásában. A történet folytatásaként arról hallunk, hogy Szamaria megtérése után Péter és János eljönnek ide, és ezt a közösséget látogatásukkal, a jeruzsálemi ősgyülekezethez kötik. Ennek módja pedig a Szentlélek leesdése volt a már Jézus nevében megkereszteltekre. Az egyház képét vetíti elénk ez a történet. A mai viszonyok szerint az apostolok utódjai a püspökök, a már megkereszteltekre kézrátételük által leesdik a Szentlélek Úristen ajándékait, és így teszik őket az egyetlen egyház közösségének teljes jogú tagjaivá.

A szentlecke az első Péter levélből való (3,15-18). Más forrásokból tudjuk azt, ami a saját önértelmezésünkkel ellentétes, hogy a keresztényeket az első században többféle okból kifolyólag negatíve ítélték meg, sőt „kriminalizálták” őket. Ehhez mi nem vagyunk hozzászokva, hiszen a kereszténységnek évszázadokon keresztül nagy megbecsülésben volt része. Az első évszázadok tapasztalata azonban más. Sőt napjainkban akár Európában is előfordul a kereszténységtől való látványos elfordulás, sokszor azért, mert a keresztények más erkölcsi elveket vallanak, mint a többségi társadalom. Szent Péter ebben a helyzetben szól hozzánk. Azt mondja nekünk, hogy elsősorban jócselekedetekkel tudjuk meggyőzni a világot saját reménységünkről, melyben benne van a húsvéti üzenet: Krisztus meghalt, de feltámadt! Mi is vele együtt új életre támadtunk, melynek fontos megnyilvánulása a jócselekedetek végzése.

Az evangéliumi szakasz Szent Jánostól Jézus búcsúbeszédjéből való (14,15-21). Lassan elérkezünk Jézus mennybemenetelének és a Szentlélek kiáradásának ünnepéhez. Ez az evangéliumi szakasz mindkettőre felkészít bennünket. Jézus elmegy, feltámadásával már elment. Jelenléte azonban mégsem szűnik meg, mert elküldi nekünk a Szentlelket. Ő, aki mindvégig szeretett minket, bennünk lesz, mi pedig őbenne leszünk. Szeretetének viszonzása, parancsainak a megtartása, mely itt tanításának elfogadását és az abból való életet jelenti. Ebben segít az Igazság Lelke, a Szentlélek. Ez a kifejezés a Jézussal való kapcsolatot sugallja, mivel Ő az igazság tanítója, így a Szentlélek az Igazság Lelke, mivel Jézus tanítását idézi emlékezetünkbe. Rajtunk a sor, amit Jézus tett, nekünk is tennünk kell, immár a Szentlélek erejében. Jézus jelenléte általunk valósul meg a világban. Ez a Szentlélek küldésének és az egyháznak a misztériuma. Mi is készüljünk a Szentlélek eljövetelének méltó ünneplésére, és főként Jézus cselekedeteinek a magunkévá tételére. Így lépünk majd át az egyházi évnek az úgynevezett évközi időszakára, amikor mi is Jézus mindennapi életét éljük.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános