Nagyhét szerda

A mai napon Izajás próféta könyvéből a harmadik éneket (50,
4-9a) olvassuk, mely szintén az Úr (szenvedő) szolgájáról szól. Ez a harmadik
ebed Jahve ének. A szolga, aki igéjével akar 
támasza lenni a megfáradtaknak, a próféta elbeszélése szerint az Úrra
figyel. Maga az Úr teszi figyelmessé füleit, hogy meghallja az igét. Ez az ének
a szolgának már nagyon kemény szenvedéséről szól, aki azonban mindezt elviseli.
Jézus szenvedésének egy-egy mozzanatát is könnyen felismerhetjük benne. Ilyen
például az arcul ütés vagy a leköpdösés. A szolga úgy megkeményíti az arcát
mint a kő. Szenvedésének közepette sem veszíti el reményét, mert tudja, hogy az
Úr segítségére siet. Jeremiás próféta könyvében nagyon sok személyes dolgot
találunk. Egyéni sora, üldöztetése miatt is előképe lehetett a szenvedő
Messiásnak. Az igaz ember szenvedése, a másokért való áldozatban, a mások
bűneiért hozott engesztelő áldozatban fog beteljesedni.  Érzékeny lelkével tudta felfogni saját
küldetését és azzal járó, sokszor mérhetetlen szenvedést.

Az evangéliumban, melyet ez alkalommal Máté evangéliumából veszünk (20,14-25), Júdás árulásával találkozunk. Az utolsó vacsora történetét Szent Máté evangélista is elmondja számunkra. Ez egy szabályszerű húsvéti lakoma volt. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján vagyunk, amikor először esznek kovásztalan kenyeret. Az utolsó vacsora emlékére mi is kovásztalan kenyeret használunk az eucharisztia létesítéséhez. A közösségi jelleget az is kifejezte, hogy a tálat, melyből ettek, az asztal közepén helyezték el. Mindenki kézzel nyúlt ebbe a tálba. Ezért a következő mondat nem fedi fel az áruló kilétét. „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem.” Az áruló azonosítása csak Júdásnak ezen szavaira következik: „Csak nem én vagyok, Mester?” Csak Máténál szerepel, hogy Jézus tudomására hozza, de csak neki, hogy tud árulásáról. Jézus szavában benne van a fájdalom, hiszen aki elárulja őt, egy közösségbe tartozik vele. Máté nem adja Júdás ajkára az Úr kifejezést, melyet az ősegyház Jézusra használt, hanem pusztán mesternek nevezi őt. Jézus szenvedésében sokféle mozzanat található. Ezek közül a egyik legszomorúbb az árulás. Barátaink, ismerőseink titkát őrizni kell, életüket pedig védenünk kell. Ezzel ez az árulás tökéletesen ellentétben van. Júdás 30 ezüstért árulta el saját mesterét, mely annak idején egy rabszolga ára volt. Ez az adat is jelzi, hogy mennyire nem becsülte saját mesterét. A negatív példák is segítenek bennünket Jézus követésében, ha erősítik bennünk azt az elhatározást, hogy az ilyen cselekedetek szerzőivel nem azonosulunk.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános