Nagyböjt 5. hete, szerda

A próbatétel és a szenvedés témájával foglalkozik a mai szentmise olvasmánya, amelyet Dániel próféta könyvéből  (3,14-20, 91-92, 95) vesszük. A Szentírásnak egy ismert történetéről van szó. Nebukodnozor király elé hurcolják a három ifjút, akik nem akarják imádni az aranyszobrot, melyet a király készíttetett. Az üldöző mindig meg akarja rövidíteni az üldözött életét. Ennek nagyon sokféle formája lehet. Csökkenti például a megélhetés lehetőségét. Ilyen atrocitás a ’89-es politikai fordulat előtt Magyarországon is előfordult. A legsúlyosabb formája ennek, amikor az üldözött életét fenyegeti a veszély. Ilyen esetek a Római Birodalomban is előfordultak a keresztények ellenében, de a kommunista egyházüldözésnek is vannak ilyen áldozatai, akik közül többeket már boldoggá avattak. Egyházmegyénk területén ilyen Sándor István szalézi testvér, akinek vértanúságát egyházunk már elismerte. A három ifjú tüzes kemencébe való vetése is ennek a drasztikus módszernek a megnyilvánulása, mely az időről időre felbukkanó totalitárius diktatúra megnyilvánulása. A történet nemcsak a bátor helytállásról akar tanúságot tenni, hanem az isteni gondviselésről is; mivel a három ifjú megmenekül, ők lesznek a győztesek.

Szintén nem nehéz kapcsolatot teremteni a három ifjú és Jézus szenvedése között. A mai evangélium, melyet János evangélistától (8,31-42) veszünk, szintén a választott nép és Jézus közötti ellentét kifejlődéséről beszél. Ennek az evangéliumi szakasznak központi gondolata a választás Jézus és Mózes között. Az igazság szabaddá tesz. Nem lehet azoknak Atyja az, akik elutasítják Jézust, hiszen Jézus Atyja a mennyei Atya, akihez ő visszatér. Ábrahám Atyja és Jézus Atyja ugyanaz. Jézus az Atya nevében szól, ezért az ő követői Ábrahám igazi fiai. Az igazságot tehát Jézus képviseli, ezért követése szabaddá tesz bennünket. A szabadság fogalmához azonban hozzátartozik, hogy mire tesz bennünket szabaddá. Arra, amit Jézus tett, tudniillik, hogy az Atya akaratát kövessük. János tanítása, hogy Jézus tanítványa hallgat az ő szavára, de még ettől is többet tesz, megőrzi Jézus tanítását és benne marad. Így jut el az igazi szabadságra. Jézus a három ifjúhoz hasonlóan szenved, de szenvedésére a feltámadás hajnala virrad. Az Atyához való hűség mindig odaadást jelent, bizonyos esetekben az élet teljes odaadását a vértanúság formájában, melyre napjainkban is több keresztény testvérünk vállalkozik. Legyen a mi életünk is Istennek való odaadás!

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános