Nagyböjt 4. hetének szombatja

Figyelmünk egyre inkább Jézus
szenvedésére összpontosul. Az Ószövetség jeles prófétája, Jeremiás is sokat
szenvedett. Magyar nyelven is olvasható Franz Werfel több száz oldalas
elbeszélő műve e sokat szenvedett prófétáról. Büszkék lehetünk arra, hogy a
huszadik század nagy írói között a katolikus szellemiség is megnyilvánult. A
mai olvasmány szavai (11,18-20) Jeremiásnak a jeruzsálemi templomban elhangzott
feddő szavai után következnek. Ezek a mondatok nem hagynak kétséget arról, hogy
a prófétának vannak ellenségei, akik életére törnek, de ő Istenre bízza magát.
Jeremiás így a szenvedő Jézus előképévé vált.

A mai evangéliumot János könyvéből vettük (7,40-53), mégpedig ugyanabból a fejezetből, ahonnét a tegnapi evangélium is származik. Jézus és a választott nép vezetői között a konfliktus egyre inkább elmélyedt. A templom szolgái kapták feladatul, hogy Jézust, akit a vezető réteg félrevezetőnek tart, vigyék a jeruzsálemi templom papjai elé. A szolgák azonban ezt nem tették meg, mert maguk is ámulva hallgatták Jézus tanítását. Ez alkalommal találkozunk Nikodémus személyével, aki viszont Jézus oldalán áll, és Jézus meghallgatását kéri.

Jézus szenvedésének történetében mindig rácsodálkozunk arra, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell. Személyéből hiányzik a bosszúállás vágya, ügyét nem saját maga akarja intézni, hanem magát Istenre bízza.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános