Húsvét 3. vasárnapja

Az Apostolok Cselekedetei összesen nyolc beszédet tartalmaz. Ezek számunkra igen értékesek, mert ezekből megtudhatjuk az első keresztények gondolkodását. A nyolc beszédből hat a választott nép fiaihoz, kettő pedig a pogányokhoz szól. A mai olvasmány egy kivonatot tartalmaz Szent Péter apostol pünkösdi beszédjéből. Az első keresztények az ószövetségi Szentírást buzgón olvasták, és keresték benne azokat a részeket, melyek a Messiás szenvedésére és feltámadására utalnak. Ezért az Apostolok Cselekedetei méltó módon kerül a húsvéti vasárnapok olvasmányai közé. A mai olvasmányban (2,22-33) éppen azt a részt halljuk, amikor Péter apostol a zsoltárokra (Zs 16,10 Zs; 18,6) hivatkozva hirdeti meg Jézus feltámadását. Ennek a lehetőségét az adta, hogy egyrészt Dávid zsoltáráról van szó, másrészt pedig a rabbinikus irodalomban ennek a zsoltárnak már korábban is messiási jelleget tulajdonítottak.

A zsoltár hangulata a mostani járványos helyzethez is illik, mert a zsoltáros reménye abban van, hogy Isten a bajba jutottat kimenti a halálból. Nem azt mondja a zsoltár, hogy az illető nem fog meghalni, hanem azt, hogy Isten nem hagyja őt a halálban.

A szentleckét Szent Péter apostol leveléből (1,17-21) olvassuk. Minket, akik Istent atyánknak szólítjuk, arra int az apostol, hogy földi zarándoklásunk ideje alatt éljünk istenfélelemben. Hivatkozik Krisztus kiontott vérére, megváltásunk árára, mely kell, hogy figyelmünket az örök javak felé irányítsa. Itt is szóba kerül Jézus feltámadása és megdicsőülése, mely Istenre és az örök élet reményére irányítja az figyelmünket.

Az evangéliumban egy kedves történetet olvasunk Szent Lukács evangéliumból (Lk, 24,13-35). A történetet, mely az emmauszi tanítványokról szól, bizonyosan mindannyian jól ismerjük. Még húsvét vasárnapján vagyunk. Azt a helyet, ahol csalódás ért bennünket, igyekszünk elhagyni. Így volt ez Jézus tanítványaival is. Jeruzsálemet óhajtották elhagyni. Út közben azonban találkoztak a Feltámadottal, aki többféle módon is feltárta önmagát nekik. Ez részben a szentírás-magyarázat által, részben pedig a kenyértörésben valósult meg. Ekkor nyílt meg a két tanítvány szeme, és felismerték a köztük lévő Jézust.

Az Eucharisztia számunkra is a feltámadott üdvözítővel való találkozás. A szentmisére mindig azzal a lelkülettel megyünk, hogy hallgatjuk Isten tanítását és az Oltáriszentségben találkozunk a feltámadt üdvözítővel.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános