Húsvét vasárnapja

Ezt a napot a keresztény ókorban nemcsak a hét első napjának,
hanem a teremtés (újrateremtés) nyolcadik napjának is tekintették. Krisztus
feltámadása, és az örök élet – időtlen – első napja is. A latin egyházban ezt
őrzi az olvasmányos imaóra (matutinum) himnusza, melyet a mostani rend szerint
az évközi időben a harmadik hét vasárnapján szoktunk imádkozni. Így hangzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg Jézusunk,
 az elsőként feltámadott

Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd életre már,
így támaszd fel testünket is:
ne érje második halál.

A keleti egyház így imádkozik:

„Tegnap veled temetkeztem el Krisztus,
veled ébredek ma a feltámadóval;
dicsőíts meg engem is Üdvözítő, a te országodban.”

A megváltás helyreállítást (reparatio) is jelent. Krisztus
felvette a mi emberi természetünket. Halálával és feltámadásával elkezdődött az
elrontott emberi természet helyreállítása. Mivel az isteni és emberi természet
Krisztusban a megtestesüléskor egyesült, és ez elválaszthatatlan egység
feltámadása és mennybemenetele után is fennáll, így a mi bűn által megsebzett
emberi természetünk is halála és feltámadása által gyógyul meg. Szent Pál
apostol gondolata szerint feltámadása ezért számunkra az új életben való járást
jelenti.

Egy huszadik századi kifejtése, továbbvitele lehet Szent Pál
gondolatának az itt következő idézet: „A teremtő Isten játszik. A tökéletesség
sem elég önmagának. A tökéletesség társat kíván. A társtól pedig azt kívánja,
hogy ezt a legszebb játékot tegye élete tartalmává. Vegyen részt a játékban.
Játssza tovább Isten teremtését, aki közben láthatatlan komolyságához vezet.”
(Tüskés Gábor-Knapp Éva: Eljövök hozzátok, Bécs, 1982.)

A mai olvasmányok közül az evangéliumot szeretném kiemelni.
János evangélista a mai olvasmányban (20,1-10) elvezet bennünket a feltámadott
Jézusba vetett hit kialakulásához, amikor elmondja, hogy magdalai Mária húsvét vasárnap
hajnalán kimegy Jézus sírjához, de nem találja ott Jézus testét. Ezzel a hírrel
megy vissza az apostolokhoz. Péter, az idősebb elindul a sírhoz a fiatalabb
tanítvánnyal, aki jobban tudott futni, ezért hamarább ért oda. Nem ment be a
sírba, hanem megvárta Pétert, aki az apostoli kollégium feje. Ez azért is
elgondolkodtató, mert János evangéliuma a legkésőbbi. Ez adat arra utal, hogy a
péteri tisztség az egyházban állandósult. Péter nyugtázza a sír ürességét,
valamint az otthagyott gyolcsot, meg a kendőt, amivel fejét bekötötték. A
feltámadás végső földi következményét Péter tapasztalja, de nem ő lesz az, aki
elsőként hisz Jézus feltámadásában, hanem a másik tanítvány, akit Jézus
szeretett. Az Úr Jézus feltámadásába vetett hitnek ugyan szükséges alapja az
üres sír, de szükséges hozzá a következtetés is, mely úgy látszik, hogy a
szeretett tanítványban hamarább létrejött, mint Péterben, mert ő az, aki hitt.
A hitben mindig benne van valami, ami nem az érzéki tapasztalat tárgya, hanem
attól több, a dolgoknak egy sokkal mélyebb ismerete. A szeretett tanítványt
ennek a hitnek a kialakulásban segítette, hogy ekkor értette meg az Írást.
Jézus nemcsak ember volt, hanem valóságos Isten is. Isten nem halhat meg, mert
nem e mulandó világból való, hanem ő a teremtő, azaz minden lét forrása, ezért
lehet fölötte ennek a világnak, mely Jézus feltámadásának is végső alapja.

Ez az evangéliumi szakasz sugallja, hogy a keleti egyházban nem az Oltáriszentséget viszik a körmenetben, hanem a halotti leplet mint a feltámadás bizonyságát.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános