Nagypéntek

Elérkeztünk a szent három nap
központjába, amikor Jézus megváltó halálara emlékezünk. Ilyenkor a szent
olvasmányok által elevenítjük fel magunkban Jézus Krisztus szenvedésének,
halálának egy-egy eseményét. Nagypénteken mindig Szent János Evangéliumából
olvassuk Jézus szenvedésének történetét. János evangélista teológiai-filozófiai
mélységgel dolgozta fel Jézus életének történetét, így a Jézus életéről szóló
beszámoló igen nagy mélységeket jár be. A passió eléneklése után könyörgéseket
szoktunk végezni. A nagypénteki liturgia kiemelkedő eseménye a lila lepellel
beborított kereszt leleplezése és a kereszt előtti hódolat. Kezdetben a
liturgiában Róma városában is használták a görög nyelvet. A római latin
liturgiában ennek egyik emléke a misében felhangzó „Uram, irgalmazz! Krisztus,
kegyelmezz!”, mely a latin nyelvű misében mind a mai napig görögül hangzik el
(Latin betűkkel írva: Kyrie, eléison. Christe, eléison.). A görög nyelv
használatának másik emléke a nagypénteki liturgiában maradt meg. „Szent Isten!
Szent, erős! Szent halhatatlan, irgalmazz nekünk!” (Latin betűkkel átírva a
görög szöveg így hangzik: Agios o Theós. Agios ischyrós. Agios athánatos,
eléison imas.) A kereszt behozatalának éneke (Impropériák, az impropero
gyalázólag felhányni latin igéből) megtalálható az Éneklő egyház ima és énekes
könyvben is 819-es szám alatt. A szent kereszt előtt hódolat után következik a
szentáldozás szertartása. Magyarországi szokás, hogy a keresztet átviszik a
szentsírhoz. Régebben az Oltáriszentséget is a szentsírnál őrizték. Mindez
Jézus temetésének szimbóluma.

A mai liturgia, (mivel ma és
holnap nincs mise), első olvasmánya Izaiás könyvéből (52,13-53,12), a negyedik
ebed Jahve ének. Ebben is hallunk a leölésre szánt bárányról, és egész
kifejezetten a helyettesítő elégtételről: Ő a mi bűneinkért halt meg!
Bűnbánatunk mindig összefonódik az Úr Jézus keresztjére való gondolással a
helyettesítő elégtétel miatt. Az elégtétel, melyet a bűnbánat szentségének
vételekor kapunk, nem azt jelenti, hogy nekünk kell bűneink terhét leróni,
hiszen Jézus áldozata végtelen értékű, hanem elsősorban arra ösztönöz, hogy a
rossz cselekedeteket váltsuk fel az erényes élettel. A második olvasmány a
Zsidókhoz írott levélből van (4,14-16, 5,7-9). Ez a levél nagyon fontos volt a kereszténnyé
lett zsidók számára. A jeruzsálemi templomi liturgiát felváltotta a keresztény
istentisztelet. Jézust Melkizedek rendje szerinti főpapnak hirdeti ez a
szentírási szakasz. Ő egyetlen és örök áldozatával megszerezte számunkra a
bűnbocsánat és kiengesztelődés ajándékát. Amikor Jézus azt mondotta, hogy lerontom
ezt a templomot és három nap alatt felépítem azt (Mk 14,58), akkor saját
testének templomára, keresztjére és feltámadására gondolt. A keresztények
számára Jézus lett a templom, melyben az áldozat az ő saját teste volt.
Feltámadása pedig a lerombolt templom újjáépítése.

A keresztre feszített Jézust az
ősi bizánci egyházi gyakorlat nyitott szemekkel ábrázolta, annak a jeleként,
hogy mint ember meghalhatott, de istenségével éberen őrködött embersége fölött,
sőt istenségének erejével feltámadt a halálból. A keresztény hagyomány Jézus
halálában a halál legyőzését látta, ezért a kereszt a győzelem jele volt. Ezt
tükrözi a Királyi zászló jár elől… kezdetű énekünk is. „Királyi zászló jár
elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a
halált.”

Szép keresztény szokás a
lélekajánlás. Sok helyen ma is szokás haláleset alkalmával megkondítani a
legkisebb harangot, melyet lélekharangnak nevezünk. Ilyen kellene a
lélekajánlás imáját végezni. Boldog John Henry Newman: Gerontius álma című
művében is megtaláljuk ezt.

„Eredj utadra, keresztény lélek! Eredj! A mindenható Isten, a te teremtő Atyád szent nevében! Eredj hát a rád is kiárasztott Szentlélek Isten áldott nevében! Minden szent angyalok és arkangyalok, minden szent rendek s égi karok, minden mennyei erők és hatalmak, a kerubok és szeráfok nevében! Pátriárkák és próféták nevében, apostolok és evangélisták, szent vértanúk és hitvallók nevében, szerzetesek és remeték nevében, a szent szüzek nevében, és Isten minden nembéli szentjeinek nevében, menj és foglald el helyedet békében! Lakozzál ott Sionnak szent hegyén a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Szép lenne, ha ezt az imát elimádkoznánk a járványos betegségben elhunyt keresztény testvéreinkért.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános