Nagyhét hétfő

Izajás próféta könyvéből négy részletet nevezünk költői megfogalmazása miatt Ebed Jahve (az Úr szolgája) éneknek. Ezek közül az elsőt (42,1-7) a mai napon olvassuk. Az őskeresztények ezt a négy éneket Jézusra vonatkoztatták, ugyanis Jézus életét – főként szenvedését – az ószövetségi jövendölések fényében vizsgálták. Ezért ezek Jézus életének értelmezése szempontjából számunkra is igen fontosak. Minden komolyabb teológiai stúdiumhoz hozzátartozik ezek héber nyelven való olvasása, és az eredeti héber szöveg alapján történő értelmezése. Meg szoktam jegyezni, hogy szerencsénkre héber nyelven éneklő kántort a vizsgára való felkészüléshez nem kellett felfogadnunk…

A szolga, iskolai tanulmányaink alapján, olyan személy, aki alávaló munkát végez. Ez azonban nem egészen így van a biblikus gondolatvilágban, ugyanis ott a szolga urának dolgaiba beavatott személyiség, ezért kitüntetett helyet foglal el. Ezt tükrözi ez az ebed Jahve-ének is. Az Úr szenvedő szolgája abban a kegyelemben részesül, hogy Isten kiárasztja rá az ő lelkét. Ezért ez a szolga igazságot visz a nemzeteknek. Szelídségére vonatkozóan az Újszövetség is idéz ebből az énekből. „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsest nem oltja ki.” (Mt 12,20) Jézus által válik valósággá, hogy a vakok szeme megnyílik, és Isten általa új szövetséget köt népével.

Az evangélium Szent János könyvéből (12,1-11) való. Arról szól, hogy Mária drága nárduszolajjal megkeni Jézus lábát. Az egy font nárduszolaj abban az időben egy ember 300 napi  napszámának ára volt. Márk és János ugyanis 300 dénárban nevezi meg ennek az olajnak az árát. Mária részéről éppen ezért ez a szeretet nagyon hangsúlyos kifejezése volt. Ebben a cselekedetben János evangélista nyomán elődeink előképet is láttak. Jézust levették a keresztről és testét, hogy az ne induljon pusztulásnak olajokkal kenték meg. A nagyhéten vagyunk, amikor nagycsütörtökön szembesülünk Júdás árulásával. János szerint éppen Júdás kifogásolja Jézusnak ezt a cselekedetét. Szerinte inkább a szegényeket kellet volna támogatni ezzel a költséggel. Árát ugyanis oda lehetett volna adni a szegényeknek. Jézus mégis helyreigazította őket, mondván: szegények mindig lesznek velünk, ő azonban nem lesz mindig ebben a világban. Többek között ennek a szentírási szövegnek az alapján tartjuk jogosnak, hogy templomainkat felékesítsük, mert ezek pompája Isten dicsőségét szolgálja. 

Nagypénteken megemlékezünk Jézus kereszthaláláról. Ez a gyűlölet, a szeretetlenség műve. A nagyhét elején átéljük az Úr Jézus iránt való szeretetünket, hogy a mi Urunkat mi is Mária szeretetével tudjuk kísérni, mert az ő szeretete pontosan ellentéte annak az érzésnek, amellyel Júdás, vagy az őt keresztre feszítők fordultak vele szembe.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános