Nagyböjt 5. hét csütörtök

Az ószövetségi olvasmányt és az evangéliumot a mai alkalommal összeköti Ábrahám személye. Az Ábrahámnak adott ígéret, miszerint Isten az ő ivadékait nagy néppé teszi, és benne nyer áldást a Föld minden nemzetsége, valóban beteljesedett. Jézus, mivel megváltó valóban áldás lett a Föld minden nemzetsége számára.

Az ószövetségi olvasmány beszámol az Ábrahámmal kötött szövetségről (Ter 17,3-9). Szövegünk a névváltoztatással kezdődik. Mivel Isten szövetséget köt vele, neve Ábrámról Ábrahámra változik, ahogy ez előttünk is ismerős. Isten ezt a szövetséget nemzedékről nemzedékre megerősíti, hiszen az ószövetség szövetségkötések sorozata. Ennek a szövetségnek a lényege, hogy az erős támaszává válik a gyengének. Isten az erősebb és ő válik támaszává a gyenge embernek. Ezért ez a szövetségkötés a szeretnek a műve. Ha erősnek érezzük magunkat, akkor nekünk is a gyengék támaszává kell válni.

János evangéliuma (8,51-69) ismételten Jézus és a népe között kifejlődött ellentétet akarja bemutatni. Jézus látta Ábrahámot, fölötte van Ábrahámnak. Jézus ellenfeleinek kérdése az, hogy ő miként láthatta Ábrahámot? Erre válaszként nyilván azt tudjuk mondani, ami János evangéliuma bevezetőjében is olvasható: „Az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) Jézusnak, mivel nemcsak ember, hanem valóságos Isten is, ezért földi létét megelőző léte is van. Jézusnak az ismeretanyaga az Atyától származik, mert az Atyától jött. A vele szemben állókból hiányzik ez az ismeret. Csodái által fel kellett volna ismerni környezetének is, hogy ő Istentől jött. „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” – halljuk az isteni én vagyok kijelentést a mai evangéliumban. Én vagyok, aki vagyok. – hangzott el a ószövetségben (Kiv 3,14). Jézus hasonló szavakat használ, melyet többen istenkáromlásként fognak fel. A kibontakozott ellentét nagy, mert Jézus meg akarják kövezni, de még nem érkezett el az ő órája. Minden esetre a szembenállás Jézus és népe között egyre erőteljesebben kibontakozik.

+Varga Lajos
segédpüspök, plébános