Nagyböjt 4. hét, péntek

Minél közelebb kerülünk Nagypéntekhez, a szentírási olvasmányok által annál jobban kibontakozik előttünk az a konfliktushelyzet, mely Jézus és a választott nép fiai között létrejött. Ennek illusztrálásaként vesszük a mai alkalommal az ószövetségi olvasmányt a Bölcsesség könyvéből (2,1; 12-22). A szöveg ezen mondatai vonatkoztathatók leginkább Jézus keresztre feszítésére: „Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!” Ezek a szavak szinte szó szerint beteljesültek Jézus életében. A próbatétel tényleg megvolt, de megvolt áldozatának elfogadása a feltámadás által.

A János evangéliumából vett rész (7,1-2; 10.25-30), összhangban a Bölcsesség könyvéből vett résszel, arról számol be, hogy Jézus fölment Jeruzsálembe az ünnepekre (sátoros ünnep), de ezt már titokban tette, mert nyilvánvaló volt, hogy az életére törnek. Mindezek ellenére Jézus mégis tanított a templomban. Itt is szóba kerül a János által sokat emlegetett titokzatos származás. Jézus az Atyától van, tőle jött. A konfliktus ellenére mégsem emelnek rá kezet, mert még nem jött az óra, melyet az Atya Jézus számára rendelt. Jézus készen állt erre az órára, vállalva annak minden következményét. Ezen gondolatok segítségével mi is menjünk egyre mélyebbre az ő szenvedésének és egyben a mi megváltásunknak titkába. Ha Jézussal megvan a közösségünk, a mi egyéni sorsunkat is jobban alá tudjuk vetni az Atya akaratának.

Varga Lajos
segédpüspök, plébános