Nagyböjt 4. vasárnapja utáni kedd

A szentmise olvasmányai ez alkalommal a vízről szólnak. A víz az emberi élettel kapcsolatos, hiszen víz nélkül elpusztulunk. Ezekiel próféta (47,1-9, 12) a jeruzsálemi templom oldalában fakadó vízforrást látja, mely folyammá alakul, és élhetővé teszi a Holt-tenger vizét is. Ez a látomás kapcsolatban van Isten népe pusztai vándorlásával, amikor Mózes vizet fakasztott a sziklából. A választott nép hite ugyanis az volt, hogy a szikla kísérte őket. A látomás kapcsolatban van a Paradicsom-kerttel is (Éden kertje), mert ez a víz előhozza azt a Paradicsom-kertet, mely az ember számára elveszett. Az evangéliumot János evangéliumából vettük (5,1-3a, 5-16). A Beteszda fürdő természeténél fogva a vízzel van kapcsolatban. Az itt lévő víznek gyógyerőt tulajdonítottak. Ez a gondolata tőlünk sem idegen, hiszen gyógyfürdők ma is léteznek. A 38 éve beteg ember helyzete reménytelen, mert betegsége már hosszú időre nyúlik vissza. A történet lényege, hogy nem a víz adja meg a gyógyulást, hanem Jézus, aki maga az élő víz forrása. A templom oldalán fakadó víz csodás termékenysége révén előképe lehet annak a vízforrásnak, mely maga Jézus. Mivel a gyógyítás szombaton történt, ezért Jézus és népe között konfliktus támadt, mely végül Jézus elvetéséhez, végső soron keresztre feszítéséhez vezetett. A víz az ökölógiai problémák miatt kezd nagy kinccsé válni az emberek életében. Ahogyan szükségünk van a vízre, úgy szükségünk van a Jézusba vetett hitre, hogy az élet bőségét, teljességét megtapasztaljuk.

Varga Lajos
segédpüspök, plébános