Kedves Testvérek!

A hétfői szentírási olvasmányokat
Izajás prófétától (65,17-21) és János evangéliumából (4,43-54) vettük. A
próféta új teremtésről beszél. Azt mondja, hogy ez ebben a világrendben valósul
meg. Nagyon reményteli képekkel festi meg a jövőt, amikor az emberi élet
időtartamának hosszúságáról beszél. A próféta szavai kifejezetten reményt és
vigasztalást keltenek. Mondanivalójának van azonban egy lényeges eleme, mégpedig
az, hogy az emberi életnek ilyen mérvű meghosszabbodása Isten teremtő tevékenységének
köszönhető. A teremtés pedig azt jelenti, hogy olyan valamit hozunk létre,
amely merőben új, és nem az ember munkájának gyümölcse. Valaminek a létrehívása
a semmiből ugyanis a nem létből a létbe való hívást jelenti. Most, amikor
járvány van, arra várunk, hogy ez a kellemetlen betegség megszűnjön.
Használnunk kell ugyan emberi értelmünket, de azt is tudomásul kell vennünk,
hogy ez nem mindenható. Az elmúlt századokban talán éppen ezért, amikor egy
járvány hirtelen megszűnt, az illető napon ünnepelt szent emlékére hálából
fogadalmi ünnepet rendeltek.

János evangéliuma arról számol be, hogy Jézus elhagyja Júda földjét és Galileába érkezik. Tevékenységének híres székhelye Kafarnaum, ahol Péter anyósát is meggyógyította. Most azonban egy híres ember, a Heródes Antipas tetracha udvartartásához tartozó kafarnaumi százados, Kánában folyamodik hozzá. A százados fia halálán van. Jézus nem megy el a fekvő beteghez, hanem „távgyógyítást” végez. Az élet és halál kérdése állandóan előjön a Szentírásban. A végső kicsengés mindig az, hogy ezek a dolgok nincsenek az ember kezében. Jézus azonban az élet oldalán áll, ő az élet közvetítője ebben a világrendben és az örökkévalóságban egyaránt. A kafarnaumi százados hite erősítse Jézusba, mint az élet szerzőjébe vetett hitünket. Jézus ereje a távolból, a mennyei dicsőségből, feltámadott létéből kifolyólag, fizikai jelenléte nélkül is hat a benne hívőkben, a hívők által pedig még azokban is hathat, akik nem ismerik el őt uruknak. Foglaljuk imáinkba a hívőket és a nem hívőket egyaránt! Szeretetünk áradjon ki mindenkire!

Varga Lajos
segédpüspök, plébános