Örömmel adjuk hírül, hogy március 3-án, az évközi 8. vasárnapon a Székesegyházban megtörtént Szabad Attila akolitus admissiója, azaz diakónussá szentelésre bocsátása. Annál is nagyobb lehet közösségünk öröme, hogy Attila lesz a plébánia első állandó diakónusa. Szentelése a papszentelés napján, azaz június 22-én esedékes.

Szabad Attila 1984-ben született Hatvanban. A budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát 2008-ban; azóta ugyanezen intézményben dolgozik, 2013-tól a Rektori Kabinet képzési és akkreditációs szakreferense. Családjával 2010 óta lakik Vácott, feleségével három kisgyermeket nevelnek.

A hittel és a Katolikus Egyházzal Szent II. János Pál pápa halálakor került közelebbi kapcsolatba. Nagyon nagy hatást gyakorolt rá XVI. Benedek pápa személye és tanítása. 2007 húsvét vigíliáján keresztelkedett meg Budapesten.

Felnőtt megtérőként, kezdettől késztetést érzett arra, hogy továbbadja, amit ő maga a hittel kapcsolatban megtapasztalt. Így került közel az egyházi szolgálathoz. 2012-ben lektorrá, 2013-ban akolitussá avatták a Székesegyházban. 2014-ben jelentkezett az egyházmegye diakónusképzésére. 2015-ben kezdte meg levelező tagozatos teológiai tanulmányait az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. Jelenleg a diakónusképzés befejező évfolyamát végzi.

A Székesegyházban akolitusként szolgál, 2015 júniusa óta az ünnepélyes püspöki szertartások szertartásmesteri feladatait is ellátja. 2016-tól a Vác-Alsóvárosi Szent Miklós Plébánia Szolgáló Szeretet Alapítványa kuratóriumának elnöke.

***

„Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására Egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népéből valók, s ezért valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten törekedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre.” (a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikai konstitúciója, 18. fejezet)

[Az egyházi rend] „a Szentlélek sajátos kegyelme által Krisztushoz teszi hasonlóvá a szentelendőt, hogy Krisztus eszköze legyen az ő Egyháza javára. A szentelés hozza a képességet, hogy Krisztusnak, az Egyház Fejének követeként az ő hármas, papi, prófétai és királyi hivatalában cselekedjék.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1581.)