A Székesegyház története

A Székesegyház története

Eszterházy Károly püspök elsősorban megfelelő helyet keresett, amely korának késő barokk ízlése szerint méltó környezetet adjon az ország egyik legnagyobb egyházmegyéje székesegyházának. Az alsó- és felsőváros között elterülő, be nem épített üres rész látszott legalkalmasabbnak a szabad tervezésre. Franz A. Pilgram alsó-ausztriai építőmesterrel készíttetett tervrajzokat 1760-ban. Rendkívül figyelemre méltók e tervek. Tükrözik Pilgram építészeti kiválóságát, de leginkább Esterházy nosztalgiáját Róma felé: kis Rómát arcus_dom_rozsavalakart Vácra varázsolni. Az ő székesegyháza a római Szent Péter bazilika kicsinyített mása lett volna. Görögkereszt alaprajzú, az enyhén hajlított főhomlokzat mellett kétoldalt különálló torony emelkedik, akárcsak a száz évvel később épült mai esztergomi bazilikánál. Ide annál is inkább előnyösnek látszott az új székesegyház felépítése, mert Althann M. Frigyes már elkezdte az új püspöki palota alapjait építeni. Egyébként Esterházy püspök 1761-ben maga írja, hogy a székesegyházat „az alapjából már építtetni kezdett új püspöki székház ellenében kelet felé” fogja építeni 1755-ben. A káptalan a tanú arra, hogy Althann Frigyes valóban az új püspöki palota mellé tervezte a székesegyházat. Ezért van emléktáblája a székesegyházban is a kupola alatt, a káptalani sekrestyeajtó mellett. Finom vonalú és szobrokkal díszített, oromzattól kétfelé 18–18 pár oszloppal képzett és fedett oszlopsor ölelné át a teret, akárcsak Bernini kolonnádjai Rómában a Szent Péter téren. A székesegyház közepén kupola uralkodik a bejárati rész felé még két kisebb kupolával. Oszlopos, szobros oltárai, gazdag rokokó díszítése, a késő barokk építészet gyönyörü alkotása lett volna. Vele szemben franciás park közepén a püspöki palota állott volna.

1761. március 29-én selmeci bányászok ásták az alapokat. El is kezdték az építkezést, közben Pilgram meghalt, a munkát pallérja folytatta. Eszterházyt 1761 végén egri püspöknek nevezték ki, siettette az alapok kiépítését, s 1762. május 24-én, Keresztények Segítsége ünnepén letette a Szűz Máriának szentelt, immár harmadik székesegyház alapkövét. Mecenzéfről és Püspökszilágyról jönnek a kőfejtők, akik a Naszályból termelik a követ. Esterházy e székesegyháza 20 méter hosszú hajóval és 6 méter hosszú szentéllyel állott volna, két tornya 21 méter magasba emelkedett volna. Migazzi elkészíttette a félméteres zömök kőoszlopokat vaskos lánccal térzárónak, ma is ott vannak.

Migazzi Kristóf bíboros püspök átvizsgálta Pilgram terveit, elvetette azokat, és II. József császár udvari építészével, a Bécsben élő, francia származású Isidore Canevale-lal új tervet készíttetett. A székesegyház felszentelésére kiadott emlékiratában Migazzi azt írja, hogy az elkészült székesegyháznak Canevale a tervezője, Oszwald testvér a kivitelezője, Maulbertsch a feldíszítője. A szentély és a két sekrestye Pilgram terve szerint maradt, a homlokzatot Canevale teljesen átalakította a francia klasszicizmus akkor egyedülálló magyar példányává. Oszwald nemcsak építésszervező volt, mint később hitték, hanem Migazzi szerint igen járatos építész is, dicsérte őt a székesegyház kidolgozásáért és más váci építkezéseiért. 1762-ben 3306 forintot fizetett ki Oszwald építési igazgató, ami igen nagy összeg volt. Esterházy Pál László váci segédpüspök 1779-ben írja, hogy a bécsi festők teljes munkadíja 4 000 rajnai forintot tett ki. Ennyit kapott Maulbertsch a székesegyházban festett (főoltár, kupola) képekért. Nyolc évi munka után, 1770. május 7-én feltűzette a kupolára a keresztet. A felszentelést 1772. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén maga Migazzi bíboros végezte, nagy ünnepségek között. Külön értesítette papjait és az egész ország katolikusságát erről a nagy és örvendetes eseményről.

A felszentelés után Splényi Ferenc püspök 1792-ben a toronyórát készítteti el, és a fdom-belso-kepeslapeltámadt Krisztus 8 kilós vertezüst szobrát, így jelentette a pápának. 1829-ben Nádasdy Ferenc püspök a kanonokoknak új és ma is meglevő stallumokat, püspöki trónust és kispapi padokat készíttetett a szentélyben 10 655 forintért Pesten. A kupola ekkor kap vörösréz fedést. Négy mellékoltára van. Bejárattól jobbra J. M. Schmidt kremsi festő képe, Szent Miklós püspöki ornátusban, 1771-ből, a régi Szent Miklós kápolnára hívja fel a figyelmet. A kupola felé másik mellékoltár Szent Mihály főangyal, Guido Reni olasz festő képének 1780-as másolata, az egykori felsővárosi székesegyházra emlékeztet. A bejárattól balra ismét J. M. Schmidt festménye: a kor nagy szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak megdicsőülése 1770-ből.

A szentségi oltár Szűz Mária mennybevitele, Carlo Maratta olasz festő képének 1780. évi másolata. Sárgaréz tabernákulum ― ajtaján a keresztre feszített Krisztus, a kereszt alatt Jeruzsálem. Föléje Forgách püspök készíttetett erősen kiugró, kereszttoltarkepel koronázott kupolát. A szentély mellvédje sárgás mészkő, félballuszter pillérekkel, ezek Báthory Miklós középkori székesegyházából a ferences templom építésekor kerültek elő, és helyezték ide a mai székesegyházba. Ilyen méretű és alakú darabok a budai Vármúzeum középkori kőtárában is találhatók. 1485 utánról valók.

A kupolasarkok karzatai alatt négy fekete márvány keretezett emléktábla, vörös márványon arckép, felirattal. Forgách Pál püspök, Migazzi Kristóf, Althann M. Frigyes és Károly képei. A Migazzi-kép kiváló olasz munka, a többi is korabeli olasz. A kupola hatalmas méretű szekkója Maulbertschnek 1770 és 1771-ben készült hiteles műve. Nagy magassága miatt alig részesült kellő figyelemben, holott a diadalmas barokk katolikus megújhodás egész korabeli eszmevilága színpompás mozgalmasságában tárul ki. A falkép a Szentháromság diadalát ábrázolja, a katolikus megújhodás kedvenc témáját. A szentély két oldalán tagolt, faragott tölgyfa kanonoki stallumok, tetején a 12 apostol hermájával, díszedényekkel. Pesten készítették 1829-ben. A püspöki trónus Schuster Konstantin díszesre faragott címerével van ellátva. A székesegyház tölgyfa padjai faragott csigás dísszel, az 1700-as évek végén készült magyar munka. Hatalmas üveg kandelláberei vannak, kettő a főoltárnál, kettő a szentségi oltárnál, bronz vázon metszett velencei üvegből, sokkarú, piramis alakú. Peitler Antal püspök készíttette 1870-ben, amikor az I. Vatikáni Zsinatról hazatérőben Velencében megszállt.

A székesegyház altemploma (amelyet kriptának hívnak) a templom egész hossza alatt terül el. Bejárata 1900-ig a főhajóból nyílott. Most a szentély külső hátsó falánál van. Csáky püspök készíttette háromszögű oromzattal, kovácsoltvas üveges rácsajtóval. Az eredeti lejárat helyét (a hajó hátsó harmadában) Hanauer István 1925-ben befalaztatta. Az altemplom különböző szélességű szakaszokból áll: vaskos pillérek osztják 3, illetve 5 hajóra, keresztboltozatos, 4 m magas helyiség. Oltárképét Pétery József püspök készíttette 1945-ben Molnár C. Pállal (Szent József halála). Az eredeti altemplomi oltárkép ma a bejárat melletti bal oldalkápolnában van, szürke tónusú, az 1700-as évek végéről; finom, franciás részletei miatt figyelemre méltó. Az altemplom kőfaragványai körül középrészen balra kiemelkedik gót kisbetűs feliratos, egyméteres köve Doymus spalatói érseknek 1334-ből, az első székesegyházból (vagy más épületből) való. Rendkívül finom reneszánsz dombormű, olasz mester munkája. Az altemplomban volt két Báthory-címer sárkányrenddel, szalagosan, püspöksüveggel, gyümölcsfüzérrel. Felirata: 148V (1485). Mindkét címer az első székesegyházból került ide a ferences templom építésekor. A magyarországi reneszánsz faragás művészi finomságával faragva is értékes emléke. Vörösmárvány négy darab szentélykorlát reneszánsz balluszter, hasonlítanak a felsőtemplom szentélykorlátjához. A középső táblán Ulászló király (1490–1516) koronás névbetűjével (W), címerpajzsos sassal. Rendkívül finom reneszánsz faragványok 80 cm magasak, szintén az első székesegyházból. Az altemplomban sorakoznak a nagy váci püspökök, nagyprépostok, kanonokok sírfülkéi. Migazzi a lebontott felsővárosi Szent Mihály templomból, a második székesegyházból ide hozatta és itt helyeztette el nagy elődeinek: Althann M. Frigyesnek, Althann M. Károlynak és Forgách Pálnak nagyméretű, feliratos, címerdíszes, vörösmárvány sírtábláját. Jobb oldali elülső altemplomi kereszthajóban (alulról felfelé sorolva) van Althann M. Frigyes, Althann M. Károly, Forgách püspök, Splényi, Kámánházy, Peitler, Schuster Konstantin, gr. Csáky, Hanauer István, Pétery József püspök sírfülkéje és egyszerű emléktáblája.

A székesegyház főoltárának falára Migazzi eredetileg Szűz Mária látogatását (Sarlósboldogasszony) festtette Maulbretsch osztrák művésszel (1770-71 közt), a művész saját nevével szignálta a kép bal alsó sarkán. Ezen a falképen azonban a mű elkészülte után a püspök nem tartotta elég áhítat keltőnek Szűz Mária alakját, ezért két év múlva a kép nagyobbik részét köröskörül befalaztatta, helyébe pedig Johann Schmidt kremsi festőművésszel (Kremser Schmidt) Krisztus keresztre feszítését ábrázoló hatalmas olaj vászonképével eltakartatta. Így maradt 170 éven át elfedve a váci szekkó szépsége, csak Maulbretschnek az a színvázlata sejttette, amely Pannonhalmán, a főapáti refektóriumban volt. A Schmidt-kép azonban a közeli oltárgyertyák füstjétől és a saját keverésű festékanyag miatt elsötétedett. Pétery József püspöknek el nem múló érdeme, hogy már püspöksége második évében nekilátott a Székesegyház belső helyreállításához, és bár a II. világháború harci eseményei egyre közeledtek Váchoz, mégis folytatta a munkát. 1944 őszén szabadították ki a falképet a ráfalazott téglaburkolattól. Kákai Szabó György restaurálta (Schmidt képe a székesegyház oratóriumában van). Előtárult 170 esztendő után Maulbertsch falképe teljes színpompájában.

A falkép körüli vájatot aranyozott, korinthusi fejezetes szürke műmárvány oszloppár keretezi félköríves oromzattal, amelynek táblakiképzésén felirat hirdeti korabeli újkori latinsággal: Deo Servatori sacrum A. MDCCLXXIV. (A megváltó Istennek szentelve 1774.) A szentély jobb oldalán a káptalani kápolna van. Másik oldalon a sekrestye van értékes képekkel. Szent Januarius képe olasz munka. Szintén olasz munka: imádkozó nő, ugyanebből a korból nápolyi olasz munka: Veronika kendője. 1725-ből H. Piscius képe: Szent Bernát Szűz Máriával. A sekrestye felett oratórium és kincstár van. A kincstárat gr. Csáky Károly püspök létesítette, üvegszekrényeit is ő csináltatta. Értékes művészi ornátusok vannak a kincstárban. Többiek közt a híres Mária Terézia-ornátus, fehér selyemből, virágdíszes, leveles, erős színezésű. Feliratát gr. Csáky Károly püspök íratta 1904-ben, amikor Lyonban az ornátus hozzá tartozó többi részét készíttette (miseruha és pluviale). 1773-ból a bécsi udvari hímzőműhelyből Migazzi-ornátus olasz rokokó brokát, lazacszínű, alul bíborosi címerrel, hercegi koronával (2 dalmatika s egy pluviale), korabeli munka. Zagyvarékasi kazula, vörösbársony, dús aranyhímzéssel, alján Zichy- és Bercsényi-címerrel.

mainimage

UA-85961568-1